Esti előadás | Magyarország, Budapest | 2017. február 6.

Ez az előadás mély belátásokat, reflexiókat és megfigyeléseket kínál, amelyek által elérhetjük és megtapasztalhatjuk önmagunk és gyermekeink harmonikus, együtt érző elfogadását. Amikor ezzel a fajta tudatossággal éljük a mindennapjainkat, pontosan azt testesítjük meg, amivé szeretnénk, hogy a gyermekeink is váljanak. Az előadás ahhoz is világos stratégiákat nyújt, hogyan szeressük és támogassuk jól a gyermekeinket.

A gyermekeink a tudatunk kiterjesztései, ahogyan mi magunk is a szüleink tudatának kiterjesztései vagyunk. Ez a felismerés vezethet el bennünket a szülői szerep egyik leghatékonyabb felfogásához. Mielőtt megszületünk, illetve egészen kicsi gyermekkorunkban a világhoz és a szüleinkhez kötődő tapasztalataink olyan módon formálnak bennünket, amelyet nem is vagyunk képesek teljes mértékben felfogni. Gyermekként a szüleinkkel kapcsolatos korai élményeink nyomán fejlődik az agyunk, ezen élmények azonban lehetnek feldolgozatlan, tudattalan emlékek is. Ma, felnőttként még gyakran még mindig olyan válaszokat adunk különböző helyzetekre és eseményekre, amelyek ezekben a tudattalan, önvédelmi mechanizmusként kialakult reflexekben gyökereznek. Ezáltal azonban olyan nem kívánt mintákat ismételhetünk meg, amelyek gyermeknevelési szokásainkra is kihatnak. Az előadás azokat a tudatalatti emlékeket tárja majd fel, amelyeket a korai élményeinkből hozunk magunkkal, és melyek nagyban formálják az életünket, a viselkedésünket. Mély belátásokra, reflexiókra és megfigyelésekre tehetünk szert, amelyek által elérhetjük és megtapasztalhatjuk önmagunk és gyermekeink harmonikus, együtt érző elfogadását. Amikor ezzel a fajta tudatossággal éljük a mindennapjainkat, pontosan azt testesítjük meg, amivé szeretnénk, hogy a gyermekeink is váljanak. Az előadás ahhoz is világos stratégiákat nyújt, hogyan szeressük és támogassuk jól a gyermekeinket.